A kizomba és én

Sziasztok!

Egy kis rövid „előtörténet”: táncos életem majdnem pont 1 évvel ezelőtt kezdődött, amikor lementem az első salsa órára. Egyből megtetszett, belevetettem magam, bulizni jártam sokat – szerencsére jó társaság is adódott ehhez – és ennél fogva jöttek a sikerélmények is, pozitív visszajelzések. A salsát azóta is tanulom folyamatosan.

Kizombát először bulikban láttam. A zene már a legelején megtetszett, de kellett pár hónap, hogy a táncot is kipróbáljam. Április környékén kezdtem el egy másik helyen tanulni, 2 hónap után a csoport megszűnt (a nyári szünet miatt is), aztán kis kihagyás után nyáron pár workshopra elmentem és végül így jutottam el hozzátok 🙂 Az első pár óra után a szó, ami eszembe jutott a táncról és a közben átélt élményről: a harmónia. Amikor a partnerek tökéletes összhangban vannak egymással és a zenével, amikor szinte egy testként mozognak, a mostban. Ez volt az, ami megfogott a kizombában és megtart azóta is. Nehéz táncnak tartom, ahol nem elég csak a lépéseket megtanulni, hanem rá kell érezni a hangulatára, mondhatnám úgy is, hogy kicsit átszellemülni. Ez is tetszik benne. Kihívás.                      És most, kisebb kihagyásokkal 5-6 hónap után kezd csak még jobban kinyílni, a különböző stílusokkal (tarraxa, urban), és azzal, hogy kezdem látni hányféleképpen lehet „kitáncolni” egy zenét. És ha már a zenénél tartok…legyen elég annyi, hogy most is épp kizomba zene megy a háttérben 🙂

Minél többet figurát és technikát tanulok és minél több buliba járok, látva hogy táncolnak a „profik”, annál inkább érzem, hogy milyen keveset is tudok még. És annál jobban szeretnék újakat tanulni és gyakorolni : Kizombás társaságom még nincs, de a salsás társaságból azóta is kitartóan „csábítgatom” az embereket a kizomba kipróbálására. És örömmel tapasztalom, hogy másokat is olyan könnyen „elkap” ez a tánc 🙂

Köszönöm a figyelmet! 🙂

Hegyi Péter, 2016.10.11