A Tánc és Én

A Tánc és Én Szinte egész életemet végig kíséri a tánc. Óvodás voltam, amikor elkezdtem táncolni, először balettal kezdtem. Hamar vége lett, egy évvégi karácsonyi bemutatóórán kellett táncolni a szülők előtt, egy kis performanszot kellett volna előadni, de kis félős voltam és odaszaladtam a szüleimhez. Utána nem is járattak, észrevették, hogy ez nem nekem való. 8 éves lehettem, amikor újra elkezdtem táncolni, ez már társastánc. Kb. 1,5 évig jártam a Salome Táncstúdióhoz (Szarvas Tibor), aztán kb. 6-7 évig a Valcer Táncstúdióba (Bíró Csaba, Szalontai Zoltán, Tóth Anita, Dendörfer Csaba, stb.) (mindkettő debreceni tánciskola). Itt ismerkedtem meg először behatóbban, hogyan működik a testünk, hogyan lehet lassú (rumba) vagy gyors táncra (jive, cha-cha-cha, samba) táncolni (zeneiség, ritmusérzék), hogyan vezessük a táncpartnerünket (vezetés-követés), milyen az igazi tánctartás.

Emlékszem volt, amikor nem is táncpartnerrel táncoltam a tangót, az angol/bécsi keringőt a magánórán, hanem egy mazsorettbotot kellett végig tartani és amikor enyhült a tartás, akkor újra kezdődött az egész tánc. A táncpartnerem addig kívülről figyelte a mazsorettbottal áttáncolt táncrészeket és beleszólt, hogy nem jó 😀 A balettól itt sem szabadultam meg… voltak külön balett óráink heti szinten, annak érdekében, hogy a testünket megfelelően izoláljuk, jó legyen a testtartásunk. Társastáncos karrierem során rendszeresen jártunk fellépésekre, a Debreceni Virágkarneválon is felléptünk csoportosan, meg több kisebb rendezvényen is. Rendszeresen jártunk versenyekre is kisebb-nagyobb sikerekkel.

Érettségi környékén abbahagytam a táncot, mondván, hogy most nekem a tanulás a fontos. Fel is vettek egyetemre. Az egyetem finisében a szüleim elkezdtek tangózni, mert a szomszéd is jár és hogy milyen jó stb, és hogy van a csoportjukban olyan, aki salsazik is és hogy kezdjek el salsazni. Youtube-n néztem 1-2 videót és elhatároztam, hogy vége az egyetemnek és amikor már annyira rá fogok érni (eddig is ráértem volna egyébként, csak az emberek előbb kifogást mondanak, mint az érveket sorolnák fel, hogy miért ne vágjanak bele valamibe), akkor elkezdek salsazni.

Végig vittem az egyetemet, kitüntetéssel végeztem, aztán a munkavilága Budapestre szólított. Nem volt sok ismerősöm Pesten, egy-két egyetemi barát, akiknek ugyanúgy meg voltak a napi elfoglaltságai, mint bárki másnak. Néhány unalmas nap után bevillant: Kubai Salsa. Aztán valahogy feledésbe merült egy csaj projekt miatt, de augusztus végén görgettem a facebook-t és jött egy hirdetés: Teljesen Kezdő Kubai Salsa Tanfolyam az Oktogonon, biztos ismerkedési lehetőség, néhány óra után táncolható, oktatók: Verocs & Viktor, vagy valami ilyesmi szöveg. Oké, akkor nem is keresek tovább, ide megyek. 2016. 09. 06.: Elkezdtem salsazni, hurrá! 😊 Első latin buli 2016. szeptember végén, amire lementem az egy PAW rendezvény volt a Fáklya Klubban. 3 lépést tudtam: előre-hátra, oldal-oldal és caminando. Nem is szaroztam sokat, teljesen véletlenszerűen odamentem egy lányhoz: – Szia! Szabad egy táncra? -Igen! Ekkor még nem is sejtette, hogy a 3-4 perces számot csak oldal-oldal, előre-hátra és caminando lépésekből fogom összerakni. 😀 Az eltelt 2 percet végig mosolyogta, míg a legalapabb lépéseket csapattuk, aztán megszólalt: – Nézd, van ilyen is! és megpróbálta levezetni azt a lépést, amit nem is tudtam, de továbbra is büszkén mosolyogtam. Vége lett a zenének, megköszöntem, és rájöttem, hogy nekem még innom kell ehhez. Míg kiszolgáltak, addig tátott szájjal és meglepődve figyeltem kívülről a lenti termet, hogy micsoda hangulat van! Mindenki mosolyog, jól érzi magát, jobbra-balra pörög-forog. Ez az, ami nekem eddig hiányzott a táncból, hogy mindenfajta kötöttségek és stressz nélkül tud táncolni az ember és jól érzi magát. Ugyanis a versenytánc sokkal többet vett ki belőlem, állandó versenyekre készülődés: „Zsolti még ez nem jó, az nem jó, el ne rontsd, nem érzem, ahogy vezetsz, bla bla bla” – hangzott el rendszeresen a táncpartnereim szájából.

A Fáklya klubban két ital és két salsa közt láttam, hogy jönnek-mennek az emberek, lehet feljebb is menni, hát elindultam én is. Az emeleten van balra egy kis terem, ahol nem tudom mi szól, meg van eggyel feljebb jobbra is, ahol nem tudom mi szól (ekkor még nem tudtam, hogy az egyik a kizomba a másik a bachata). Jó akkor vissza salsazni, még vagy két csajnak levezetem az alapokat, aztán megyek haza, de nekem ezt folytatni kell! Hétfői salsa órán, megtanultuk azt a lépést, amit a csaj megpróbált levezetni, hát egy kicsit másabb, mint amit vezetett… amit pedig le akart vezetni az volt a vamos abajo. 😀 Telnek múlnak a salsas órák és bulik, egyre jobban megy, addig minden csaj mondja, hogy te vezetsz a legjobban, jó a tartásod, te ezt nem először csinálod stb.

Viktor 2-3 hónapnyi salsa óra után félre hív: – V: Jársz még valahova táncolni? – Én: Nem. – V: Pedig a fiúk közül te vagy a legügyesebb. – Én: Csak a felvett videókat nézegetem, lejárok néha salsa bulikba, meg a youtube-n nézek pár videót, aztán annyi. – V: Jól van, így tovább! Fasza! Én vagyok a legjobb a csoportban a tanár szerint.

Decemberre (4 hónap alatt) már odáig fajult a helyzet, hogy a Szilvesztert is az eddig megszokott baráti köreimtől külön töltöm egy PAW buliban. Szilveszter után egyik salsás csaj rám ír, hogy nem megyünk-e ide és küld két linket. Az egyiken az áll, hogy Teljesen Kezdő Kizomba Tanfolyam Viktor & Lilla (jéééé, ezen a salsa tanár feje van, tanít Ő mást is? -fordult meg a fejemben), a másik egy Youtube link, amelyet mikor megnyitottam Isabelle & Felicien táncolt a Soha Mil Pasos c. zenére. Megnéztem, kövezzetek meg, de akkor még nem hatott meg. 😀

Ha csaj hívott, akkor menni kell. Mondtam neki, hogy oké, mehetünk. 2017. 01. 03., kedd, 18:45 kizomba első óra: Jééé! Tényleg az a faszi tartja a kizombát, mint a salsat, ez volt az első benyomásom. 😀 Jó… mennek az alapok, fiúk kérjék fel a lányokat, felkértem egy teljesen más csajt, mint aki elhívott, tök jó vagyok! Mindegy, majd sorra kerülök, addig a lányok felváltva mondják hogy: neked nem ez az első, jó a tartásod, a vezetésed, szóval az addig megszokottakat. 😉 Aztán kezdtem rádöbbenni, hogy ennyit számít, ha valakinek van több éves táncos múltja.

A kizomba órákon nem voltam különösen meghatódva. Ami megint magával rántott az a buli, vagyis a Kizomba Practica! Salsas szokásomhoz híven megint lementem alapokat lépkedni egy februári practicara, de az oldal-oldal, az előre-hátra és a saidákon kívül itt sem ment más. Az órákról ismerős lányokat felkértem, lépkedtünk együtt, tök jó volt. De ami még jobb volt, hogy a taxi táncosokkal tudtam táncolni, akik már több éve űzik a műfajt, fel is kértem valamennyit! 😊 Mennyei érzés volt, nem sietnek, nem lassúak, azt csinálták, amit vezettem! Úgy mentem haza, hogy ezt is folytatni kell! Aztán közbe jöttek az egyetemi órák (újonnan belekezdtem még egy egyetembe), mert voltam olyan bamba, hogy akkor mentem el kizombázni, amikor egyetemi órám van. Ezért Viktorékkal vettem külön órákat, hogy a fentebb lévő csoportban tudjam aprítani a kizombát egy másik időpontban. Aztán úgy felzárkóztattak, hogy már nyár elején a csütörtöki haladó csoportban találtam magam néhány hónap leforgása alatt és ahova jelenleg is járok. 😊 És eközben megismerkedtem Eddyvel és Ritával is, kicsit másabb oktatási stílus és talán táncstílus is. Azért más táncstílus, mivel Eddyék sokkal több Urban Kiz elemet tesznek a táncukba, ettől függetlenül Viktorék is Urban Kizt nyomatják ezerrel, de valahogy mégis másabb, ami természetesen nem baj, hiszen mindenkinek meg van a maga stílusa.

A kezdetek kezdetén az eredeti Kizombát jobban a stílusomnak találtam, mint az Urban Kiz-t, mára azonban úgy érzem, hogy fordult a helyzet. Most, 10-11 hónapnyi kizomba múlttal a hátam mögött úgy érzem, hogy ez a mindenem. Mikor megyek dolgozni, vagy egyetemre kizomba zenéket hallgatok, ha hazamegyek kizomba videókat és zenéket keresek, nézem a technikákat, visszatekerem a videót, hogyan tudnám ezt én is megcsinálni. Tehát kizomba függőségben szenvedek…

 

Tóth Zsolt 2017. 11. 07.