Miki tollából

Tarraxa, tarraxinha, a kizomba sava-borsa!

Afrikában nem is illik nyilvánosan táncolni. Mi európaiak nem vagyunk ennyire érzékenyek, és gyakran össze is tévesztjük a kizombát a tarraxával, mint ahogy én is tettem, amikor elkezdtem kizombát táncolni.

Tulajdonképpen tarraxát akartam tanulni. Aztán tanultam kizombát, sembát, tarraxát, és mindet nagyon szeretem… de persze a tarraxa nélkül nagyon száraz lenne!

Nem szabad, hogy megtévesszem minket a látvány: a tarraxa annyira nem szoros, mint amilyennek látszik. De azért nagyon jó! És ami fontos: tanulni kell, mert magától senki sem tud jól tarraxázni.

Amikor tarraxát tanulunk, a sajátos technika mellett még három dolgot tanulunk. Az egyik a dögös mozgás. Félreértés elkerülése végett: a fiúknak is tanulniuk kell, mert rájuk fér. A másik, és talán ez a legfontosabb, hogy igazán élvezhessük a tarraxát: az illemtan. Mit szabad, mit nem, miért igen és miért nem. És ha ebben járatossá válunk, igazán tudjuk élvezni a tarraxát.

És persze muzikalitást is tanulunk: anélkül a legjobb tarraxa is unalmas lenne.

Egy szó, mint száz: a tarraxát tanulni kell, és aztán táncolni!!!

 

Kertész Miki