Dia írása is nagyon megkapó, különösen a következő rész: „ A hölgyek is ugyanolyan érzékenyek, amikor mosolyogva, táncra hívó kedves pillantásokkal a fél bulit végig álldogálják, végigülik, annak ellenére,hogy több órát tollászkodtak a tükör előtt,hogy minél jobban érezzék magukat a bőrükben és ezáltal ezt a nőiességet sugározzák ki a Férfiak felé”.
Ez utóbbi gondolatsorra csatlakoznék rá, bár picit távolabbról kezdeném.
Bő két és fél éve találkoztam a kizombával először, amikor még nagyon kevesen hallottak róla, és egy-egy buliban csak egy számot játszottak belőle. Tisztán emlékszem, ahogy heteken át mindenki a parkett szélén állt, ott egyetlen pár sem táncolt, értetlen és ellenérzést tükröző pillantásokkal volt tele a terem. Pár embert, köztük engem is, viszont egyből lenyűgözött a lassú és mély ritmus, amely a legbensőbb énemet mozdította meg. Éreztem, ez valami különleges dolog. Lágy, mégis erőteljes lüktetése folytán azt éreztem, nem tudok emenni mellette, muszáj átélnem és mozdulnom rá. Két héten belül ott álltam egy intenzív tanfolyamon.
A fenti érzés azóta is ott van bennem minden alkalommal, amikor ilyen zenét hallgatok, vagy amikor kicsinosítom magamat és elmegyek egy kizomba buliba. Mert az egy különleges alkalom nekünk, lányoknak is.
Mi is megéljük a magányt, de a tánc az ellenszer. Egyszerre lazít el, tölt fel, energetizál, és azonos érdekődésű, táncot szerető emberekkel élhetünk meg kisebb-nagyobb örömöket, barátságokat, szerelmeket és minden olyan élményt, amit ez a közeg ad nekünk ebben az életszakaszban.
Ennél viszont még több számunkra.
Közhely, de igaz, hogy a mai világban elvesztek a hagyományos szerepek. Sokan éppen pár nélkül vagyunk, így meg kell tanulnuk egyedül érvényesülni, egyedül megélni és háztartást vinni, a mindennapi költségeken felül a táncórát, tánccipőt és fesztiválokat finanszírozni, sikeresnek lenni, otthon a csapot egyedül megszerelni, a polcot a falra felfúrni, az autót megtankolni, számítógépet telepíteni, a hitelt fizetni, az életünket egyedül irányítani – egyszóval férfiasan viselkedni. Mindeközben megkeményedünk és nagyon könnyű, sokszor észrevétlenül elveszíteni a női mivoltunkat, mégha a külsőnkben ennek ellensúlyozására is törkeszünk folyamatosan.
A kizomba azért csodálatos számomra, mert ilyenkor előtörhet belőlem a nagybetűs, hagyományos értelemben vett NŐ. Teljesen rábízhatom és átadhatom magam a partneremnek, a FÉRFInek. Ő maga az erő, karjaiba vesz, védelmez és kalauzol, megszabja a ritmust, a lépést és az irányt. Ugyanakkor én magam vagyok a lágyság, az elfogadás, a befogadás, az eggyé olvadás, nem kell gondolkodni és tervezgetni, csak a csodálatos pillanatot, az ölelést és az érintést élvezni.
Kilépek a mindennapokból és önfeledten táncolok. Öleljük egymást, összeolvadunk, együtt dobog a szivünk, együtt lélegzünk, érezzük a másik apró rezdüléseit.
Ezt az érzést vágyom újra és újra átélni és ezzel örömteli várakozással lépünk be mi nők minden egyes kizomba buliba. Ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket és különös gonddal készülődünk. Hajat mosunk, illatosítunk, és legalább 3x átöltözünk, amig úgy érezzük, az öltözékünk is megfelelő a lelkiállapotunkhoz és az alkalomhoz.
Majd várjuk a kérőket egész este. A szerencsésebbeknek és a csinosabb lányoknak valóban a fenti érzésekben van része. Legtöbbünknek pedig jut belőle egy csipetnyi, máskor akár maroknyi is.
De vannak olyan esték, amikor, vagy olyan lányok, akiknek – nem jut. Pedig ők is azonos reményekkel és előkészületek után, ragyogó mosollyal érkeznek. Ahogy telik az este, lassan hervad a mosoly az arcukról. Eleinte még azzal biztatják magukat, hogy majd később engem is felkérnek, ha elfogytak a táncpartnerek. De jó lenne azzal a csinos fiúval táncolni az óráról! Mindig olyan jól megy együtt a tánc az órán. De nem jön, ő a menő lányokkal táncol egész este. Vagy de jó lenne a másikkal is táncolni, aki mindig olyan kedvesen mosolyog! De ma este ő se jön. A tanárok is népszerűek, és a legjobb barátom is épp valakinek udvarol, akivel egyébként táncolni szoktam. Valaki csak jön az este folyamán – biztatja magát – hisz régóta és több csoportba is jár, mindig dícsérik, ügyesen mozog. Kedvesen mosolyog, jókedvűen csicsereg, láthatóan a társaságát is élvezik. Vidáman beszélget, lányokkal és fiúkkal és türelmesen vár.
Jónéhány csoporttárs csak átnéz rajta, mosolyora vagy köszönésre sem méltatja egész este, vagy ha igen, csak azért, hogy megmutassa, mennyi lányt ismer, de már a köszönés közben is másfele néz, másnak integet.
Majd valamelyik taxist felkérem, hisz azért vannak. De ma este ők sem elérhetők, a bevett táncpartnereikkel táncolnak, nem lehet hozzájuk férni, és különben is, a múltkor nemet mondott az egyik, azóta csak félve merek közelíteni.
Biztatóan mosolyog továbbra is. Végül jön valaki, aki ismeretlenül is túl közel húzza, talán a keze is olyan helyen van, ahol nem kellene. És bizony van olyan este, amikor a lány könnyeivel küszködve megy haza, mert senki nem jött aznap. Akkor is, ha tudja, hogy több a lány, és nem kerülhet mindenki mindenkinél sorra.
Persze keresi a hibát, legközelebb még gondosabban készülődik, még csinosabban öltözik, gyakorolja a lépéseket, visszajlezést kér a közeli barátoktól a megjelenését és tánctudását illetően. Majd újra felveszi a legszebb mosolyát és biztos benne, ezúttal másképp lesz.
Elkerüli a tapizóst, még a szemkontaktust is mellőzi, új kérők jönnek, néhány dohány- vagy sörszagú, émelyítő parfümöt visel, tiszta izzadt az inge, csere nem volt nála, az egész ruháján érzi még órákkal később, hazamenetelkor is. Ki kell mennie a mosdóba lemosni a karjait és az arcát. Elveszik a szentség, elveszik az élmény, épp az ellenkezőjét kapja annak, amit várt. És bármennyire is vágyik a táncra és az élményre, legközelebb nemet mond nekik.
Közben rettenetesen csalódott, magányosnak, kitaszítottnak, feleslegesnek érzi magát. De a legnagyobb félelme az, hogy ha kimarad, akkor lemarad, nem fejlődik úgy, mint a csinos vagy menő lányok, akiket egész este az ügyes fiúk táncoltatnak. Belenéz a tükörbe és elgondolkodik vajon vele van-e a baj, talán túl válogatós.
Viszont akkor jön valaki, aki bár kevésbé tapasztalt, de kedvesen mosolyog. Ad neki egy esélyt, mert egy esély mindenkinek jár és jól érzi magát tánc közben vele. Kivirul egyből, arca újra ragyog és jön egy csoporttárs, ő is mosolyog. Illatos és udvarias, és bár van 1-2 hiba, még nem gyakoroltak be minden új lépést, de mégis remekül szórakoznak és átadhatja magát a várt érzésnek, nőnek érzi magát pár percre és dehogy baj, hogy csak egy szám volt, az élmény a lényeg. És megint jön valaki és megint… és már sehol a tapizós. Nem táncolt sem a helyes fiúval, sem a tanárral, sem a taxissal, de majd legközelebb! Üdvözült mosollyal az arcán reményteljesen megy haza és megfogadja, ezekért a pillanatokért érdemes és kell legközelebb is ott lenni.
Bilics Tímea
2015. január 21.