Sziasztok!
Húh, lehet néha kicsit össze-vissza leszek de igyekszem
Rita: „jó voltam” 😉
Szóval: most így in medias rex
Kizomba: „Egyszer fenn, egyszer lenn, hullámvasút az életem” avagy Edy: ” és lép,lép… gyors-gyors l a s s ú; na akkor ezt kezdjük előröl” Némi oktatói dicséretként szeretném nektek -írásban is- újra megemlíteni, hogy már jó néhány iskolában jártam, de olyan még nem volt hogy addig nem megyünk tovább amíg ez nincs meg. Minden órán új figurá(k) és haladjunk, ja hogy nem érted, végén kérdezzél, bocs most nincs rá időm legközelebb ígérem, figyu majd óra után ja persze úgy kell és haladjunk, ja mi volt a kérdés már nem aktuális akkor jó, és mosoly már ha van ugye, mert jobbára csak befizetéskor: eredmény: másik iskolában a napokban fog megszűnni újfent a tánccsoportom „lemorzsolódás miatt”. Itt meg ugye újra, nem jó, újra nem jó. Néha sorozáson érzem magam, de tudom hogy át akartok Adni valamit, és nem csak átvenni a bérlet árát. Merci!!!
de miért is van ez? Mert a „világ és ami mögötte van” egy idő után nem mész, más sem megy… mai csak Edy miatt: másik iskolában történt élményem: alig vártam a körtánc közben hogy
1, vége legyen (táncnak vége? értitek a paradoxont?!!!)
2, jaj csak a Tanárnénivel ne kelljen táncolni…
KCH-nál: csak jöjjön végre a RitaNinaLilla… és mondja hogy „jó voltam” javítson vagy bármi és úgy izgulok meg minden- mert bár kedves KCH-s tancsinénik Ti nem halljátok, de pl. valamelyik órán utánatok jött egy lány ugye én „köztudomásúlag szuper csendes vagyok” mondom mi van? lány: te figyu már tök béna vagyok mondom mer? mert tök gáz hogy én jövök a tanár után minden fiú profin kijavítva, tudtok mindent, én meg rögtön elrontom és ez tök gáz mer így még bénábbnak érzem magam. mondom neki ja, nem béna vagy csak simán hülye! nagy kerek szemek: mondom figyu: arany életed van R.N.L… jön előtted, mindenkit tök frankón korrigál-beállít és mivel a majom is legalább egy másolásra képes pont Nálad vagyunk még jók, megjegyezzük és „sirályul levezetjük” mert Elhiteti velünk valamelyik tancsinéni hogy igenis tudunk vezetni, és jól nyomjuk csak higgyünk magunkban és „merjünk” „állj bele” „érezzem”… és így neked simán tök jó dolgod van mert mindenki 99%-ban jól tud levezetni, legalábbis megpróbálja. A következő lánynál már csak 98% utána 97%- na jó csak vicceltem 🙂 de Neked a legjobb. Erre a párom: felnéz mosolyog -látnotok kellett volna a csillogó szemeit- hogy köszöni, hogy ő így ebbe még bele sem gondolt. És beleállt „bilifüle helyett” kihúzta magát, büszkén mosolygott és így táncoltunk az órán tovább…
Tehát talán más a közeg -nekem legalábbis mindenképpen ezt jelenti- Miért is fentieken kívül: mert amikor megvolt a „két hetes gyorstalpaló” nem az volt a csoportban a kérdés hogy ki jön folytatni, hanem hogy ki nem jön. És annyian is voltunk/vagyunk az órákon hogy „álljatok két sorba…” És ez jó.
No meg „gyertek el bulizni” értem én, meg minden, de kb két figurával a látszat ellenére alapból paragépként „há menjé Te!” mer én mit vezessek? kettes alapot? na nem égetem magam… Szóval ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, node a héten eljutottam szombaton Kizomba buliba, nos ott én voltam a „bilifüle” márhogy letörve: miért, megláttam hogy mennyi mindent nem tudok még, hova kellene fejlődjek… hát nem az „öröm gondolatai borították el az elmém, Sőt” Viszont: alig vártam a hétfői órát, hogy tanuljunk, gyakoroljunk, fejlődjünk stb. És hétfő este: hé: mondom mi? Gyertek bulizni! Mondom mi.mikor,hova, ja amit a Lilla mondott persze… Hé: nem! Ma! Most! Velünk! és gyakoroljunk…Az államat nem a másodikról, hanem kb. a földszintről kellett felszednem: Soha, akkor ezt leírom mégegyszer Soha nem volt még olyan egyetlen egy órán-tánciskolában Edy-nek: Máshol 😉 hogy Bármilyen akár igyunk meg óra után közösen egy mentes vizet, nemhogy Óra után menjünk el bulizni gyorsan gyakorolni, hogy ne várjunk egy hetet! Á: még csak a gondolat se… Értitek? Olyan plusz impulzust jelent az óra maga a csoport a hangulat, hogy alig várod, hogy újra velük lehessen…….szóval elmentünk bulizni.
Itt engedjetek meg egy személyes élményt, és aztán nem is szaporítom tovább, mert a végén novella lesz…
Elmentünk hát a közeli szórakozóhelyre. A tánctéren, „gyér volt a felhozatal” mi voltunk a „tömeg” 40%-a összesen 7 páros, már lassan természetesen több hímnemű. Na gondoltam -lent- itt tuti profi mindenki, tuti nem táncolok, iszok egy narancslevet, mosolygok és go home… de hát vannak a lányok -uraim tipp, KCH-s tancsinénik talán De tanítványnak Soha ne mondjatok nemet ha veletek akar táncolni, egyszerűen végetek van/lesz!- így nem volt kibúvó, miután a lánykák lerázták a „hú új csaj támadjuk le pasikat” odajöttek: na akkor ki kér fel először? Hát izé… bevállaltam 😉 és jó volt- persze a lánynak nem tudom, aranyosan azt mondta hogy neki is… Ezúton ismételten KÖSZÖNÖM!!! Így aztán 1-2 számot táncoltunk, majd kezdtem emlékezni hogy vannak ám figurák amiket tanítottak majd amikor 3. 4. szám másik hölggyel én is kezdtem elhinni, hogy nem fogok „beégni” és tudok vele táncolni és amikor azt kapom, hogy hüm, meg fejbiccentés, meg becsukott szem… hát ez a „Többet mond minden szónál”, szóval hölgyeim szavak nélküli is boldoggá tettek, újfent köszönöm. Megint fenn-ha már hullámvasút.
És -bátorítás megvolt- csak éppen a párom nem, körbenéztem, találtam egy lányt: soha életemben nem táncoltam kizombát, volt az első mondata, mondom neki, nem gáz megoldjuk. Hármas alaplépést már „tudja,felismeri” 10 perc után, és ő is olyan boldog volt ott és akkor, hogy ezt most így neki egy számára vad idegen ember…ugyanazt a csillogást láttam az ő szemében mint ami pár perccel korábban az enyémben volt egy sikeres figura után. (jó figyelek a tartásra….
Köszönöm.
Papp János
2016 09.21