Személyes tapasztalatok Pétertől

Sziasztok!

Nos következzen egy kis elmélkedés a kizombáról, hogy ez a tánc mit is adott nekem. Őszintén szólva ez az első táncfajta amivel megismerkedtem. És viszonylag későn. Életem folyamán mindig is kerestem az olyan szabadidős tevékenységet, amiben örömet találhatok. Nagyon sokáig a sport volt az, ami pozitív energiával töltött fel. Elsősorban a küzdősportok, például a karate, amit már több mint 7 éve csinálom. De ugyanakkor mindig is volt egy kis hiányérzetem. Nem tartottam magam sikeresnek benne.Úgy éreztem, hogy nehezebben fejlődök az átlaghoz képest. És pont az edzőm, aki a barátom is egyben, javasolta, hogy próbáljam meg a kizombát. Elmentem vele az intenzív kurzusra, az Alap I.-re. Nem bántam meg, megfogott az a kedves légkör, amit a tanároknak, és a partnereimnek köszönhettem. Mondjuk itt is úgy éreztem, hogy lassan fejlődök, de voltak sikerélményeim is. A partner vezetése, az ment nehezen, alapjaiban én egy félénk, és visszahúzódó típus vagyok. De érzem, hogy változom, s a kizomba erőt ad nekem! És már egyre bátrabb vagyok az órákon.Sok minden kiderül a partnerről tánc közben, talán sokszor több is, mintha órákig beszélgetnék vele. Ez a táncforma igen közvetlen, ugyanakkor nagyon meghitté is tud válni!  A mozgáskoordinációm is fejlődött, amit a karatéban is tudok hasznosítani. Összegezve az elmondottakat bátran kijelenthetem, hogy a kizomba sok apró sikerélményt, és örömöt adott, és nem bántam meg, hogy elkezdtem, és szeretném folytatni, szeretnék haladó szintre jutni! De azt is tudom, hogy addig is sok kitartásra, sok gyakorlásra lesz szükségem!

Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataimat veletek!

Balatoni Péter

2016.XI. 03