Nem is olyan rég ünnepeltük veletek iskolánk születésnapját egy fergeteges hangulatú party-val. Most újra itt vagyunk, hogy felidézzük az eltelt 1 év emlékezetes pillanatait, eseményeit, változásait mely annyi örömöt okozott mindannyiunknak. A hétköznapok sosem teltek unalmasan. A tanulásra vágyók számos, változatos reguláris órán vettek részt a kezdő szinttől egészen a haladóig. Rita jóvoltából pedig már szinte[…]
Explicit puffogós szösszenet a kizomba szagos sötét oldaláról Azt gondolnám, hogy ha valaki buliba készül, akkor tényleg rákészül. Ez nem olyan, hogy hú, elfogyott a kenyér, leugrom a boltba a kinyúlt tréningben. Hanem buliba megyek, ott lesznek a haverok és a barinők, és mégis csak péntek este van, vagy szombat vagy mindegy melyik nap, és[…]
A Tánc és Én Szinte egész életemet végig kíséri a tánc. Óvodás voltam, amikor elkezdtem táncolni, először balettal kezdtem. Hamar vége lett, egy évvégi karácsonyi bemutatóórán kellett táncolni a szülők előtt, egy kis performanszot kellett volna előadni, de kis félős voltam és odaszaladtam a szüleimhez. Utána nem is járattak, észrevették, hogy ez nem nekem való.[…]
Nagymamámat igazi táncistennőként ismerték, sorban álltak érte a pasik; voltak a többiek és volt ő. Tizenkét-három éves lehettem, amikor azt mondta, hogy ez egy csoda, meg kell ismernem. Megosztottam a felvetést egy barátommal, mire ő lehűtott, mondván a táncosnők valóban tűzforróak, de a pasik meg csak melegek. Kellően lelombozott néhány évre. Az egyetemen aztán ingyenes[…]
Tarraxa, tarraxinha, a kizomba sava-borsa! Afrikában nem is illik nyilvánosan táncolni. Mi európaiak nem vagyunk ennyire érzékenyek, és gyakran össze is tévesztjük a kizombát a tarraxával, mint ahogy én is tettem, amikor elkezdtem kizombát táncolni. Tulajdonképpen tarraxát akartam tanulni. Aztán tanultam kizombát, sembát, tarraxát, és mindet nagyon szeretem… de persze a tarraxa nélkül nagyon száraz[…]
#kizomba 20 éves korom óta táncolok. Az akkori kedvesem volt az egyik műegyetemi koleszban a táncklub főrendezője abban az évben, és persze vitt, és persze egyből mentem társastáncot tanulni, mert ott az kellett. Az nagyon korán kialakult, hogy erre szükségem van, minden kedden ott voltam (utána szerdán az egyetemen meg zombultam; nem ki, hanem be).[…]
Sziasztok! Nos következzen egy kis elmélkedés a kizombáról, hogy ez a tánc mit is adott nekem. Őszintén szólva ez az első táncfajta amivel megismerkedtem. És viszonylag későn. Életem folyamán mindig is kerestem az olyan szabadidős tevékenységet, amiben örömet találhatok. Nagyon sokáig a sport volt az, ami pozitív energiával töltött fel. Elsősorban a küzdősportok, például a[…]
Mikor először láttam buliban kizombásokat táncolni, azt gondoltam: „Lám-lám, az emberiség leleményesen kitalált egy újabb formát arra, hogy a férfi és nő legálisan egymásra cuppanhasson”. Merthogy láttam, hogy olyan ez mint egy lassúzás, csak taperolás nélkül – a felek, lábtól fejig szinte teljesen összeérnek. Ma már tudom, a kizomba ennél sokkal több! Az első,[…]
Külföldi vagyok, így a tánc volt az, amiben megtaláltam a lehetőséget, hogy megmutathassam, ki is vagyok a dadogásomon túl. Félig-meddig kezdő voltam, de ez nem akadályozott meg: felkértem táncolni őt azon az estén. Néhány áttáncolt óra kedves beszélgetéssel és a közös vonzalom segített minket egymás mélyebb megismerése felé. A kizombában megtaláltam a szerelmet: egy többszínű szem,[…]
Nem vagyok extraidős, mégis, ha az jut eszembe, hogy mikor csöppent bele az életembe a tánc, akkor az egy csúnyácska nagy szám lenne. Általános iskola volt és lehet, hogy tánc és illemtannak hívták. Már abban a korban hatást lehetett elérni, hisz annak ellenére, hogy buggyos MCHammer nadrágban (rikító színben!), hozzá tyúklábmintás felsőben és táncoló fekete[…]