…talán ez a két szó jut eszembe az előző hétvégémről, melyet Párizsban töltöttem. Miután elkezdtem kizombát tanulni kétség sem merült fel bennem, hogy a fesztiválok világa igen gyorsan szippant majd magába. A tudásra, tapasztalatra szomjazott lelkem és lábam által, hétről hétre erősödött bennem a vágy, hogy külföldi rendezvények rendszeres látogatója legyek. Szerencsére fesztiválok szempontjából ez[…]
Dia írása is nagyon megkapó, különösen a következő rész: „ A hölgyek is ugyanolyan érzékenyek, amikor mosolyogva, táncra hívó kedves pillantásokkal a fél bulit végig álldogálják, végigülik, annak ellenére,hogy több órát tollászkodtak a tükör előtt,hogy minél jobban érezzék magukat a bőrükben és ezáltal ezt a nőiességet sugározzák ki a Férfiak felé”. Ez utóbbi gondolatsorra csatlakoznék[…]
A kizombával (stb.) kapcsolatos ismereteim továbbra is szánalmasan korlátozottak. Ez ki is derül azokból a vitákból, amiket a KCH facebook oldalon folynak. Épp ma (2014. jan. 4.) tudtam meg, hogy a nekem nagyon szimpatikus Petchú mester sok angolai szerint aprópénzért eladja a kultúrájukat a fehéreknek. Szerintem a kép ennél árnyaltabb, vagy talán az ellenkezője igaz.[…]
Tavaly ilyenkor kezdtem el kizombát tanulni. Azon a nyáron láttam először ezt a táncot, Krakkóban, ahol nyaraltunk hármasban, a nővéremmel és egy barátunkkal. Akkor még a latin-amerikai táncok, főleg a szalsza lázában égtem, és miden este latin bulikat kerestünk, és az egyik este egy kizomba-bachata buliba keveredtünk. Tágra nyílt szemmel, megbabonázva bámultam az összeölelkező párokat,[…]
Fantasztikus érzés, hogy megtisztel a figyelmével. Mert ösztönösen érzik, hogy nem a figura a lényeg, hanem az élmény, az összhang. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy haladóbb táncosokkal nem jó, sőt, inkább arra akarok utalni, hogy ők tapasztaltabbak és tudatosabbak már e téren.Tisztában vagyok vele, hogy egy kezdő fiú azért nem használ sok figurát, mert[…]
Általában a táncos bulikra jellemző, hogy az emberek sokkal nyitottabbak és a nemek közötti szakadék sem olyan széles, mivel a lényeg: maga a tánc is arról szól, hogy egymással érintkezünk. Puszta Csabát idézve a táncban nem egymás ellen megyünk, hanem egymás mellett, egy irányba és abban a rövid időben az „én” és a „te” megszűnik[…]
Ezzel nem akarok elbátortalanítani senkit, a kezdeti időszak is nagyon jó, érdekes, izgalmas és tartalmas. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy a velem együtt kezdők között többen vannak, akik sokkal gyorsabban tanulnak, mint én, ügyesebbek, több tanfolyamra és worskhopra mennek, és többet gyakorolnak (mert van kivel). És nincs mit szépítgetni: a tanulás részben (de csak részben!)[…]
Megpróbálom leírni az élményemet, amíg friss. A páros mindkét tagja jelenleg Madridban él. Albir Panamában született, 14 évesen kezdett táncolni, amikor egy középiskolai táncos előadás koreográfiájába hívták szerepelni. 16 évesen beiratkozott egy funky tánciskolába ahol heti rendszerességgel tanulta a stílust. Miután középiskolai tanulmányait befejezte, dolgozni kezdett, mellette egyetemre járt, este pedig táncórákra. Hamar kiderült számára,[…]